Október 6. – Megemlékeztünk az aradi vértanúkról
Élnek a hírövezte óriások.
Ó ez a sors mind ismerős
Szabad zászlóval, büszke fővel
Ősi szokás szerint
A hősök nem bírnak a nyers állati túlerővel.
A 13 aradi vértanú közül a legfiatalabb 30, a legidősebb 54 éves volt. Sápadtan, de keményen lépkedtek a vesztőhelyre.
Elsőként POELTENBERG JENŐT vezették a bitófához. Haláltusája hosszú és szörnyű volt.
TÖRÖK IGNÁC szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.
LAHNER GYÖRGYNEK aznap volt az 54. születésnapja.
NAGYSÁNDOR JÓZSEF az utolsó pillanatig szivarozott.
Ezután következett a halkan imádkozó KNÉZICH KÁROLY:
Őt AULICH LAJOS követte.
LEININGER-WESTERBURG KÁROLY sokat szenvedett, mire meghalt, mivel nagyon magas ember volt.
Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem DAMJANICH JÁNOS, akinek a maga 190 centijével földig ért a lába a bitófán. A hóhér nem is tudta fölakasztani, hanem meg kellett fojtania.
GRÓF VÉCSEY KÁROLY végignézte társai akasztását. Sápadtan és nagyon egyenesen ment az utolsó, üresen maradt bitófához. S mivel élő bajtársa nem volt, akitől elbúcsúzhatott volna, a halott Damjanich kezét csókolta meg.
A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.
A többi 4 tábornokot KISS ERNŐT, LÁZÁR VILMOST, DESSEWFFY ARISZTIDET és SCHWEIDEL JÓZSEFET puskagolyó küldte a halálba.
